Slovan Bratislava - Ferencváros 1992

- avagy "A pozsonyi rémálom"

Az 1992 szeptember 16.-ai nap még mostanában is gyakran beszédtéma a ferencvárosi szurkolók körében. Csapatuk ekkor játszott BEK mérközést Pozsonyban a Slovan ellen. Az emlékek azonban nem a játékot, a gólokat idézik, hanem magyar viszonylatban talán az évtized legnagyobb labdarúgó botrányát. Bár lehet rossz ez a kifejezés a történtekre!
Már a júliusi sorsolás után szárnyra kaptak hírek, különbözö szélsöséges hangok hallatszottak, míg Pozsonyban kijelentették: nem fogják tétlenül nézni a magyar nacionalisták akcióit.
Egy 40-50 fönyi huligáncsoport már kedden Pozsonyba érkezett, így este rögtön vívtak is egy menetet a helyi rendörökkel egy sörözöben:

"Kimentünk, elfoglaltunk egy autós kempinget, nem is volt rajtunk kívül senki idegen. Saját magunkat ünnepeltük. Egyszerüen a polgári nép nem is érzékelte, hogy ott vagyunk. S jött egy ember, mint utólag kiderült, az is valami kíber volt civilben, odajött, elkezdett szlovákul zagyvagolni, a legkisebb gyereket pofán vágta. Gyorsan kapott tizenöt pofont fél másodperc alatt. Elvonult és utána jött a kommandó. Szóval ott volt, hogy bevonultak, láttam a csuklyákat, és láttam azt, hogy mindegyik rettenetesen magas és rettenetesen széles, itt baj van. Nahát, ugye milyen a sors, ott is úgy sikeredett, hogy kapjak. Ott is, észrevették, hogy valószínüleg én lehetek az akire hallgatnak a többiek és speciálisan összevertek." (Hypós, Frankcity Hooligans)

A meccs napján autókkal, vonattal, s több mint 100 busszal indultak útnak a Fradisták. A csallóközi magyarokkal kiegészülve kb. tízezren szurkoltak Nyilasi csapatának. Már a délelötti órákban ellepték a várost, több helyen provokáltak összecsapást a helyiekkel, akik azonban nem voltak azonos súlycsoportban velük.
Kora délután jelentek meg elöször a szlovák kommandósok, mikor egy magyarokkal teli sörözöt támadtak megy az ablakon keresztül. Aki nemtetszésének adott hangot azt megverték, majd furgonjaikba tuszkolták és elvitték. Ettöl kezdve a város több pontján megjelentek, s bántalmazták a vendégszurkolókat.
A mérközés kezdése elött kb. két órával nyitották ki a stadion kapuit. Ekkor már egyre több kék-fehér sálas illetve szlovák zászlós fiatalt lehetett látni. Ez a tény a ferencvárosi huligánokat is örömmel töltötte el.
A kis utcában amelyröl a vendégszektor bejárata nyílott, a pozsonyi rendörség tartott erödemonstrációt. Egymást érték a rohamkocsik, vízágyúk, talán csak a tankok hiányoztak.
Három bejárat üzemelt, a bejutásért azonban közelharc folyt. A szük kis kapukon kívül a rendezök is hátráltatták a tömeget, megtörtént bezárták az ajtót, s csak tíz-tizenöt perc múlva nyitották ki ismét. Volt akitöl már itt elvették a jegyét és kidobták, így akit beengedtek (akár jegy nélkül), vagy a jegyével küldték másik kapuhoz, az boldog lehetett. Átlag 45 percet tölthettek el a szurkolók az elsö akadálynál, s méltán érezhették úgy magukat mintha nem is emberek lennének a szlovákok szemeiben.
Bejutván a lelátók alatti korzón több ajándékbolt is várta vevöit, Slovan sálakkal, zászlókkal, jelvényekkel. Magyarokat azonban nem szolgáltak ki, tisztelet a kivételnek!
A kis "lazítás" után jött az újabb eröpróba. A magyaroknak szánt szektorba való bejutás még nehezebb volt mint a kinti kapunál. Ismét jegyellenörzés, motozás a falhoz állítva, de mindezek elött várakozás a tömegben. A bentlévök próbálták kiadogatni jegyeiket azoknak akiktöl elvették, így néhány szerencsésnek sikerült bejutni, de sokakat megvertek és kidobtak, jutalmul amiért megpróbálták.
Persze csak e kapuknál volt "alapos" ellenörzés, a szlovák szektoroknál csupán egy-egy nyugdíjas rendezö álldogált. Így történhetett meg, hogy 25-30 huligán a hely táborban kötött ki, ott azonban csendben kitértek elölük az emberek.
Hiába volt azonban a remek rendezöi munka, a stadion minden részére, a két tribünre és a két kapu mögötti állóhelyre is jutottak magyarok. Az ülöhelyekre csak kisebb csoportok, a kapu mögött azonban az egyik oldalon a fele, a másikon pedig a harmada ferencvárosi volt. Utóbbiak mellett foglalt helyet a hazai tábor, melynek életkora elég fiatal volt. A két csoport között természetesen ment a mutogatás, majd késöbb a dobálózás (aprópénzzel, kövekkel, petárdákkal). Ezt látván a rendörök odaálltak a kerítéshez, természetesen a magyar oldara.
Transzparensek az akkor létezöek voltak kiakasztva: Pumukli Terror, Front, Ultras..., s persze rengeteg nemzeti lobogó.
Az elsö félidö viszonylag nyugalomban telt, csak dobálózás alakult ki idönként, s néha-néha eröfitogtatásként a magyar lelátókra vonultak a rendörök. A kommandósok a játékrész vége felé érkeztek meg a futópályára, onnan nézegették a potenciális ellenfelet. A magyarok természetesen fütyültek, a szlovákok viszont látván, hogy hová igyekeznek, tapssal köszöntötték öket.
Az elsö akciót a szünetben indították a szektor tetejében is harcrakészen várakozó csukjások. A Slovan tábor mellett, a kanyar sarkában elhelyezkedökre támadtak, ekkor azonban a késöbbiekhez mérten még visszafogottan viselkedtek, csak egy-két pofont osztottak ki.
A második félidö elején újra azt a lelátói részt vették célba. Ekkor azonban már a futólyán alló társaik is cstlakoztak hozzájuk, ök igaz kicsit nehézkesen, de azért átmásztak a kerítésen. Az embereket így alulról és felülröl is verték. A huligánok, akik szintén itt helyezkedtek el, még vissza-vissza ütögettek, a békés szurkolók azonban menekültek, ha tudtak. Ez a támadás már komolyabb volt mint az elözö, de még mindig nem olyan mint amilyen a másik kanyarban lévökre várt. A 80. perc tájékán öket rohanták le, totálisan! A médiákban bemutatott képek is ezt az egyoldalú harcot mutatták, ahogy a teljesen védtelen, békés és családos szurkolókat verték illetve rugdosták. Az emberek a kerítésen átmászva próbáltak menekülni, sokan kirohantak az utcára. Pillanatokon belül kiürült a szektor, csak a megvert sérültek és a gáztól ideiglenesen megvakultak maradtak, segítséget azonban ök sem kaptak a pályán szolgálatban lévö orvosoktól. Mindeközben a szlovákok felállva tapsoltak és tomboltak.
Háborús állapotok között ért véget a meccs, s ugyanez jellemzte azt a kb. 500 méteres utat, melyet az elkeseredett magyarok tettek meg a buszparkolóig. Mindent és mindenkit szétvertek ami eléjük került, egy éttermet pedig teljesen elpusztítottak, csak a négy fal maradt jóformán.
A buszok között újra megjelentek a csukjások, ezúttal lovasrendörök társaságában. Az itt történt ütközetekben viszont már a ferencvárosi huligánok is aktívan kivették részüket. A jármükröl lehozott harci eszközeikkel méltó ellenfelek voltak, néhány szlovák zsoldos megérezte saját börén, milyenek azok az ütések melyeket a stadionban ök osztogattak botjaikkal.
A buszok többségéröl hiányoztak emberek, amíg ök elö nem kerültek, s ki nem ürült a parkoló, addig a rendfenntartók is maradtak.
A mérközés után napokig tartották magukat a hírek, miszerint halálos áldozat is volt. Ez azonban szerencsére mint kiderült nem volt igaz, de tény az utolsó magyar szurkoló hat nappal a találkozó után került haza. Addig egy helyi kórházban ápolták és senki sem tudta hol van.

"Neked kinyílik a bicska a zsebedben, az akkori vezetésben meg senkinek nem nyílt ki a bicska a zsebében. Pedig nem a fradistákat verték, nem a ferencvárosi szurkolókat verték, hanem a magyarokat verték, így nagybetüvel: a MAGYAROKAT." (Sziszi, Frankcity Hooligans)